2013. március 20., szerda

KÜRTŐSKALÁCS SÜTÉS OLASZORSZÁGBAN - A KEZDET

A legtöbben azt kérdezték, hogy mi kell a kürtőskalács sütéshez Olaszországban.
Nem azt, hogy megéri-e, érdemes-e belevágni, hanem azt, hogy mi kell hozzá.
Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindenki azt hiszi, hogy ez az aranytojást tojó tyúk.
Mindenféle  előzetes vizsgálódás, érdeklődés, és igény felmérés nélkül  akarnak belevágni - és mindenki azt hiszi, hogy ezt a kérdést fel sem kell tennie.
Pedig ennek kellene lennie az első, a legesleges legelső kérdésnek, ami felmerül.

Miért is mondom ezt? Mi másfél évvel ezelőtt úgy vágtunk bele, hogy a férjem kifaggatott minden élő kürtőskalácsost, aki csak hajlandó volt megosztani vele a tapasztalatait, én pedig a neten lógtam éjjel-nappal, és az összes fórumot kiolvastam. Mindenhol bátorítást kaptunk, mondván, hogy az olaszoknak a kaja a mindenük, ha mást nem is , de az ételre mindig bőségesen áldoznak. Sőt, egy kürtőskalács sütő barátunk igen kedvező tapasztalatokkal tér haza az Adriai részről, ami csak még több elszántságot és erőt adott nekünk.

És mi a valóság? 


Megkülönböztetés
Rengetegszer hallom, hogy az olasz milyen nyitott, barátságos nép. Valóban, úgy tűnik. De... Az olasz ember valóban sokat költ ételre, de első sorban a saját , maguk által előállított, termesztett, befőzött ételekre, és amikor már bevásárolt a "prodotti tipici italiani" termékekből, akkor talán még megnézi a másét is. De ez nem biztos! Voltunk olyan városban, ahol miután meglátták a magyar kürtőskalács feliratot, megkérdezték, hogy külföldiek vagyunk? A válaszunk után pedig elvágták a fejüket, még csak válaszra sem méltatva minket.
És nem csak nálunk nem vettek semmit, hanem a mellettünk árusító olaszoktól sem, mert más régióból valók voltak. 
Összességében nagyon nehezen fogadják el az ismeretlen, külföldi árustól való ételt, és nagyon bizalmatlanok  , főleg a középkorúak és az idősebbek.
Aki nem hiszi, álljon ki egy térre egy kosár kaláccsal bármely olasz városban - kivéve Milánót, majd később elmondom miért - és próbálja meg eladni.

Nyelvtudás
Többen figyelmeztettek, hogy addig ne is gondoljunk olasz melóra, amíg  nem tudjuk jól a nyelvet, mert halál lesz. Jót röhögtünk rajtuk, hiszen én beszélek németül, a gyerekek angolul, és ez eddig bármely országban megfelelő volt, és hát jártunk olasz tanfolyamra is Magyarországon, miért is kellene ennél több?
A helyzet az, hogy az átlag olasz ember nem szólal meg más nyelven. Hiába tud angolul, franciául, németül, csak olaszul hajlandó kommunikálni.Tisztelet a kivételnek. 
Az olasz ember a vásárokban nagyon szeret beszélgetni. Először megkérdi : che cos' e? (Mi eeez?) Ha csak egy szóban válaszolsz, rögtön tovább  megy. Ha elbeszélgetsz vele hosszabban is, akkor talán vásárol, de nem biztos ez sem. Viszont amíg csak magyar tanfolyami szinten tudtunk olaszul, esélyünk sem volt az eladásra.

Kóstoltatás
Az olaszok nem ismerik a kürtőskalácsot. Először megveszik az általuk ismert és kedvelt ételeket, mint pl. a szicíliai cannolit, különféle kekszeket, fánkokat, cukros lángos szerű valamit, a vattacukrot és a crépest. Végigkóstolják az összes sajtos, kolbászos és sonkás standot, és utoljára jön oda hozzánk megnézni, mi ez. Ha nem kóstolhat, soha nem vesz. Volt olyan vásár, ahol több kalácsot kóstoltattunk el, mint amennyit eladtunk.

Krízis
Bizony , bizony az idén Olaszországot is elérte a krízis. A tengerparton megjelentek a hűtőtáskás turisták, ami azt jelenti, hogy nem nálunk veszi meg az ételt, hanem hozta magával. A vásárlórétegünk egyik fele így kiesett. 
Megjelentek a csak kóstoló emberek, akik visszaküldik még jópárszor a gyerekeket kóstolni, és azt marokszámra veszik ki a tálból.Ja, hogy a kóstolásra szánt kalács nekünk pénzbe kerül? Az senkit sem érdekel.
A nyilvántartásomból (merthogy gondosan vezetem, hogy mikor hol sütöttünk, és egyéb részleteket) egyébként kiderül, hogy jóval visszaesett a forgalom a tavalyihoz képest. Az idei nyári szezon például csak 1 hónap volt, az augusztus.

Városfüggő
Vannak olyan városok, amik kifejezetten negatív városok. Az emberek rosszkedvűen mennek végig a vásáron, nincs egy mosoly sem az arcukon, nincs egy kedves szavuk sem hozzánk, és nem is tudunk eladni nekik kürtőskalácsot. Na, és vannak ezeknek az ellentétük, és ezeket a városokat nagyon megbecsüljük ♥
De sajnos amíg eljutunk addig, hogy kiismerjük a városokat, egy csomó felesleges kört futunk, és egy csomó mínuszt termelünk.
Tiszteletben tartjuk más kürtős-sütők területét, nem sütünk ott, ahol tudjuk, hogy dolgoznak más magyar kürtőskalácsosok , még akkor sem, ha meghívnak minket oda. Konkrétan pl. Milánóba azért nem megyünk a karácsonyi vásárba, mert tudjuk a vevőinktől, hogy ott minden évben sütnek magyarok.

Költségek
Mire megveszem az összes gépet, sátrat, berendezést, beinvesztálok az alapanyagokba, végre azt hiszem, most már keresni is fogok egy kis pénzt. Erre jön a keserű valóság, fizetni kell az adót, az INPS-et (~ mint a magyar TB), minden dolgozó után és magam után is kb. havi 300-at. Szinte csak autópályán tudunk utazni, és ez köztudott egy vagyon . A benzin szintén . Kötelező bérelni raktárhelységet, ami megfelel minden higiéniai követelménynek, gyakorlatilag olyan, mint egy mini étterem. Ott vannak még a kitelepülési költségek, vagyis , magyarul a helypénz - ami szervezőtől függően 20 euró / naptól akár a 200 euró/napig is terjedhet. 

Hivatalos engedélyek
Ez külön fejezet, erről kicsit később írok. Nekünk 1 évünkbe tellett, mire minden készen lett. Egy biztos, az idei évtől nincs kecmec, nem lehet papírok, és pénztárgép  nélkül dolgozni.  Gyakran ellenőriz az adóhatóság - ha nem adsz blokkot, jön a kemény büntetés.  Az ASL ( ~ mint a magyar ÁNTSZ) is folyton ellenőrzi, hogy megfelelsz-e a követelményeknek (higiénia, hűtő, kézmosó szekrény- vizesblokk , stb).

- A legjobb rész csak most következik : Az időjárás
Ugyanis ha esik az eső, akkor lehet a legjobb felszerelése, a legfinomabb kalácsod - az emberek nem jönnek ki a vásárba.
Felkelünk hajnalok hajnalán, kihurcolkodunk a kocsiba, órákat utazunk, plusz órák telnek el mire felállítjuk és berendezzük a sátrat, bedagasztjuk a tésztát - mert hiába esik az eső, azért megpróbáljuk, rajtunk ne múljon , és különben is hátha eláll az eső.  És nem áll el. Feltámad a szél is, röpül minden, négyen fogjuk a sátrat, nehogy összetörjön, szétázik minden, mi is, és este agyonázva, összefagyva hazamegyünk.
Az idei tavasz különösen esős volt, zsinórban jöttek az ilyen hétvégék. És nem tudsz semmit sem tenni ellene.


Amit még nem említettem, de nagyon fontos tényező, az a kalács minősége. Köztudott, hogy a kalácstészta, és minden egyéb kelt tészta nagyon kényes. Ha huzat van a konyhában, máris megsértődik, és nem lehet vele szépen dolgozni. Na most a sátorban mindig huzat van.Sosem tudunk egyformán sütni, folyton állítgatni kell a gépeket, mert ha épp olyan a hőmérséklet, vagy a páratartalom, egy pillanat alatt összeesik a kalács belseje. Mi meg erre különösen hepciásak vagyunk, mindig a legtökéletesebbre törekszünk. 



Szóval elöljáróban ennyi, a következő részben a hivatalos engedélyekről fogok írni.
Remélem, nem riasztottam el senkit, de azt sem szeretném, ha felelőtlenül és meggondolatlanul ugrana bárki is fejest a kürtőskalács sütésbe.

Továbbra is szeretettel várom a hozzászólásokat, kérdéseket a témában - amint időm engedi, igyekszem válaszolni rájuk.


                                                      Szeretettel 

                                                 Dia


További írásaim ebben a témában itt olvashatók : Kürtőskalács sütés Olaszországban  >>>

Nincsenek megjegyzések: