2011. november 7., hétfő

Mia casa rustica - az én rusztiko lakásom

A házunk  ♥
Hát, igen én ezt a rustico szót nem tudom jól lefordítani. Igazából azokra a lakásokra, házakra mondják itt, amik nagyon-nagyon régiek, akár több száz évesek is lehetnek. Ilyen a mi lakásunk is, egy három lakásos társasház legfelső emeletén.

A ház 400 éves, és mivel a történelmi falurészben van, nem szabad változtatni a megjelenésén, igyekezni kell megőrizni annyit az eredeti jellegzetességeiből, amennyit csak lehet.
Mivel a felújítás rengeteg pénzbe kerülne - bizony itt Olaszországban az építőanyagok sokkal drágábbak , mint otthon - ezért megpróbáljuk a lehetetlent: a semmiből  egy barátságos, hangulatos otthont varázsolni ♥

A falak mindenhol fél méter vastagok, sok helyen kőből épültek, amit sajnos a mi lakásunkban mindenhol bevakolt az előző tulajdonos. Később, amikor felújítjuk a lakásunkat , mindenképpen szeretném annyi helyen, amennyin csak lehet kibányászni az eredeti kőfalat. Amúgy is szerelmese vagyok a köveknek, imádnám, ha a szobákban itt-ott előbukkanna eredeti szépségében.
A lakásunk padlózata még a régi kövezet, ami nekem nagyon tetszik, de nem túl praktikus, mivel már annyira régi, hogy töredezik.
Az ajtók nem tudom hány évesek lehetnek, de olyan régi zárak és kilincsszerűségek vannak rajta, amilyenekkel még nem találkoztam :)

A lakásunk kicsi, de ez itt nem csoda, hiszen szinte az összes rustico kicsi, zegzugos, jellemző rájuk, hogy sötétek a kicsi ablakok miatt, olyanok, mintha egy régi várfal belsejébe csöppentünk volna.
Nekünk szerencsénk van, mivel legfelső a lakásunk, szinte verőfényben úszunk. Az ablakokból a hegyekre látunk, és a tengerre. Innentől kezdve nem tud érdekelni, hogy a lakásunk nem a legújabb trend szerint van berendezve, és az sem, hogy ahhoz hogy eljussak a hűtőhöz, meg kellett tanulnom balettozni az asztal körül :)) Csak lehuppanok a fotelembe, és bambulok ki az ablakon, és rájövök, hogy minden nap egy új csoda. A tenger színe sosem ugyanolyan, mintha egy gigantikus festményben gyönyörködnék, mely folyton változik és   megviccel -  hiszen sokszor kimondottan giccses színekkel fest.
Ablakunkból szép időben
Napfelkelte aranyban 
Napfelkelte bíborban
Napfelkelte , és az iskolabusz már úton van..
Mivel a bútoraink nagy részét nem tudtuk kihozni magunkkal, itt pedig nincs pénzünk újakat venni, ezért azzal elégszünk meg, amink van, és amit kapunk. A legnagyobb meglepődésemre nagyon kedvesek az itteni emberek, és szívesen segítenek mindenben. Nekik nem kellenek azok a bútorok, amikért én odavagyok, konkrétan a régies , százezer éves agyonhasznált, kopott tárgyakért - és szerencsére ezeket nem dobják ki rögtön, hanem előtte körbekérdeznek, kell-e valakinek :) Nekem pedig, naná, hogy igen :) Ha lesz egy kis időm, nekilátok a felújítgatásuknak :)

Most azokat a képeket tudom megmutatni, amiket akkor készítettem, amikor beleszerettünk a lakásba, és később majd apránként hozom azokat is, amik a mostani állapotot mutatják :)

Retro fürdő :)
Bírom ezeket a régi lépcsőket 
Pincénk - na, és ezek a kövek ?!
Beépített szekrény  rustico módra
Másik szobácska, tengerre néző ablakokkal :)
Szobácska
"Nézz az ég felé, tedd fel a két kezed s repülj ..."
Persze tudom, hogy sokan vannak, akik nem tudják elképzelni az életüket egy ilyen régesrégi házban, de itt a világ végén és a tetején higgyétek el - átértékelődik  minden ...

4 megjegyzés:

Kacika írta...

Dia, ha nem lennék ennyire földhözragadt, én is beköltöznék egy ilyen lakásba. Nagyon hangulatos, és milyenné lehet varázsolni... :) Na meg a környék és ó igen, azok az utcácskák. :)

Dia vagyok :) írta...

Köszi Kata, nagyon örülök, hogy Neked is tetszik :)))

Anita írta...

Gyönyörű ház és környék:) Amikor közel egy éve kijöttünk Olaszországba, valahogy ilyesmit vártam... Zegzugos utcácskákat, kőházakat, gyönyörű tájat, kedves embereket. És ezek a régi bútorok (tudom, maradi az ízlésem, de fantasztikusak.
... és mi Savonában élünk - egyelőre - panelben, városközpontban. Bár a kirándulások kárpótolnak a látnivalókból és gyönyörű hegyek, a tenger, de nem ebben a városban szeretnénk gyökeret verni.
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. :) Még visszajövök:)

Dia vagyok :) írta...

:) Szeretettel várlak vissza Anita !